Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Te, csodagyerek!

, 195 olvasás, Mysty Kata , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Sorsodban sorsomat meglelem...
Sorstalan voltál, - Te, csodagyerek!
Fölélted magad - magad!
Maguk alá gyűrtek, eltapostak
viharvert mostoha évek,
Árván koldultad kenyered,
kegyelem kenyéren tengetted életed.
Csaptak rád ostorvéget,
az idegsejtjeidbe - halálos mérget...
Egyetemi kiebrudalt,
jártad haláltáncodat!
A szerelem itala kedved csak beásta,
elméd a gyógyírt benne sem találta.
Értelmes munka lett volna,
ami a gondod megoldja!
Ilyen terápia nagy kincset ért volna!
Nem meghalni, megélni vágytál
- normálisan és tevőn.
A kötészet szentegyháza táplálta szíved,
mindig talpon is maradt a hited.
De mit sem ért, hisz nem voltál sínen...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Mysty Kata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.288 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz