Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elkésett szavak

, 347 olvasás, tengerszem , 2 hozzászólás

Ars poetica

Sokat tépelődtél, emésztetted magad,
Úgy érezted, fölöslegesek a szavak.
Önmagad kerested, más akartál lenni,
A világért, ha kell, akár tűzbe menni.

Ám nem kellettél a kifordult világnak,
Nem volt helye akkor szívnek és virágnak,
Hiába álmodtál elefántcsonttornyot,
Világ romlása úgyis magával rántott.

Utat kerestél, kitörést vak diódból,
Kezet, mely kirántson kínzó magányodból,
Hogy szólhass, figyelmeztess, aggódhass.

Talán azt remélted, hogy a jövő más lesz…
Költőt tenyerére a század most sem vesz,
Lehetsz aranytollú, angyalhangon szólhatsz.

Megjegyzés: Babits Mihály nyomán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: tengerszem
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 0
Kereső robot: 37
Összes: 99
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.0769 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz