Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A furulyás

, 546 olvasás, VárszegiMartin , 5 hozzászólás

Húsvét

Negyednap, hétfő volt. Öt srác a nonstop irányából érkezett a sétálóutcára és egy pillanatra mindannyian megálltak, hogy végigmérjék az üres teret. A nagyóra mutatói merőlegesen a „Tizenegy múlt tíz perccel” című állóképbe fagytak. Az üzleteken „zárva” táblák, a posta üvegablakain sem kacsintgattak kifelé nyugdíjasok. Csak a szökőkút melletti padon ült egy idős bácsi. Furulyázott. A fiúknak fogalma sem volt mit játszik. Az Örömóda volt. Hangját messzire vitte a szél, ami ősz haját is felborzolta már. Magának, vagy a fiataloknak játszott, vagy csak megszokásból.
Aranyszínű pille palackok a kezekben: „Asztali fehérbor” - figyelmeztetett a címke. Szóda. Kék és piros fejjel felszerelt vastag falú műanyag üvegek. Még mindig az árkád szélén álltak. Egyikőjük a zsebébe nyúlt és egy piros tojást húzott elő. A földre tette a szódáját, lendületet vett és a sétálóutca túloldalára célzott, a szökőkút mellé. A főtt tojás tompa hangon csattant a betonon, nem találta el a furulyást, aki erre csak elismerően bólintott, egy pillanatra megállt és mosolyogva intett a fiúknak. Az „égi szikra, szent öröm” résszel folytatta.
A nagyórához közeli padot választották táborhelyül és mikor mindenki elhelyezkedett, a célzóbajnok körbekínált mindenkit a cigijéből. A kopasz, a trikós, a kövér mind vettek egy-egy szálat. A legkisebb maradt csak:
- Nem cigizek.
- Dehogynem! Múltkor is láttalak, a kerítés mögött szívtátok. - jött a válasz.
- Lehet, de most nem kérek!
- Na, ne legyél paraszt, ha a Robi megkínált! - szólt közbe a kövér.
Felhúzott szemöldökkel nyúlt a cigiért és a szájába vette. Egy öngyújtó járt körbe és pár másodperc múlva a szél már az ő füstjeleiket is hordta. A furulyás gyors átkötéssel kezdte játszani a „Süss fel nap”-ot, erre mind odanéztek. A kopasz köpött egyet maguk elé, de célt tévesztett, és a nyál utolsó cseppje a pulóverén landolt. Zavartan törölgetni kezdte, majd hirtelen az egyik aranysárga palackhoz nyúlt. A kupakot helyén tartó kis műanyagdarabkák úgy szakadtak fel, mint egy rajtpisztoly. Még három ilyen palack volt, mindegyik kinyílt. Egy korty a borból, aztán a szóda műanyagját a szájba és újra.
A túloldalon elmélyedten játszó öreg lehunyta szemét. Egy furcsa dalba kezdett, lassú, népdalszerű dallammal. Nem figyelt a fiúkra, most már biztos, hogy csak magának játszott. Senki nem volt a sétálóutcán, aki hallgatta volna. A szomszédos lakótelep házainak teraszai lehettek volna a hallgatóság, de üresen állt mind. A furulya befelé szólt. Libabőrös lett a nyaka és hangszerével kanyargós mintákat rajzolt a levegőbe. A dal egyre gyorsabb és erősebb lett, ujjai mintha parázson pattogtak volna. A padon ülve előre hátra kezdett el dülöngélni és már hatalmas köröket rajzolt a furulyával. Egy hosszú, éles, kitartott hang. Dobhártyarepesztő magasság. És csönd.
A szél egy pillanat alatt megállt, a levegő megfagyott a térben. Az öreg kinyitotta szemét. Közeledő kopogás jelezte, egy fiatal lány közeledik fekete kosztümben. A furulyás látta, ahogy a bort iszogató fiúk is szemet vetettek rá. Hátuk mögé rejtett szódásszifonokkal várták, hogy a megfelelő közelségbe érjen.
- Hé! - kiáltott a furulyás - Hé!
Senki sem figyelt rá. A kosztümös lányt szinte azonnal eláztatta a több irányból rázúduló víztömeg. Csak a legkisebbnek nem jutott szóda. Frizurája, sminkje és ruhája is pocsékba ment. Hiába sikított, hiába próbált meg futni a fiúk gyorsabbak voltak. Ázott szivacsdarabként tipegett, míg el nem tűnt az árkád alatt, ahová már nem követték.
- Fiúk!
- Mi van? - kiáltott a trikós.
A furulyás szemrehányóan bólogatott. A négy fiú megindult, de az öreg csak a legkisebbet nézte, aki még mindig egyedül ült a padon. Hangszerét eltette a kistáskájába, lehunyta szemhéját és kitárt karral várta, hogy a jéghideg, szúrós vízsugarak eláztassák őt is. Kiürítették a vastag falú műanyag üvegeket és elmentek. Szemét újra kinyitva már csak a legkisebb ült ott, a többi eltűnt. Egymást nézték. A fiú egy félig üres borospalackot szorongatott és száraz volt. A furulyás kezét a térdére tette és arcát az ég felé fordítva várta, hogy a millió könnycseppként folyó szódát felszárítsa a nap melege.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Húsvét
· Kategória: Novella
· Írta: VárszegiMartin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 340
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2738 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz