Az ítélkező méri ki,
jogi koholmányokkal, a jó határát,
és jaj a pislogó rossznak, ha átlép rajta.
Aki ítélkezik azt hiszi
a hímzett jót és a rossz bájvarázsát,
a bozontos igazság
minden aranyszálát
szét tudja választani.
Pedig a dekoltázsban
a jó ívelt előnye
gyakran csupán a rút előképe,
és az út végén a szépség
káprázata helyett a csúf áll.
A világot a Mindenható teremtette,
de a Törvényeket
a kielégületlen ember írja,
akkor is,
ha a könyörületes Istenére hivatkozik.
A felmentő akarat
mindenkinek hoz valamit.
A bírói arc rezzenéstelen
mondja ki az ítéletet.
De minden judicium kétarcú.
A szűk-gallérú döntés
helyett a legtisztább jellem végszava
a végzet csomóját is kioldhatja.
Nem tudhatjuk
a bársonyfüggöny mögött a hatalom
miféle vad-suhanca rejtekezik,
s a szent igazságért ki feni
a pokol fegyvereit.
S eltelve a gyásszal
felmerül a kérdés:
vajon nem tévedés-e minden
Földön meghozott ítélet?