Kitartó nyárutó, - szabadságolások.
Magunk ura pár nap, - kikapcsolódások.
Jövő nyárig tartó energiatöltet.
Ha a tárcánk bírná, bejárnánk a földet.
Szabadságra megy most László s párja Éva.
Nekik aztán szép lesz a nyár ajándéka.
Összegyűlt kettőjük félrerakott pénze,
Tengerpartra mennek nyaralni két hétre.
Elérkezik végre az utazás napja.
Tekintélyes holmi kerül a trabantba.
Monoton zötyögés, majdnem két napos út,
Aztán elérik a tengerparti falut.
Régen őrzött álmuk most váltott valóra.
Sátrukat felverik a parti homokba,
Állnak a parton, és élvezik az estét,
Végigbámulják a csodás naplementét.
Kezdetét veszi az édes semmittevés.
Pancsolás a vízben, pihenés és evés.
László horgászik is, szépen barnul Éva,
Nem is lehetne szebb a nyár ajándéka.
Mint ilyenkor szokás, az idő gyorsan fut.
Pörögnek a napok, közel a hazaút.
László távcsövével a vizet kémleli,
Messzi horizonton legelnek szemei.
Távol ahol a víz összefoly az éggel,
László apró pontot lát meg kukkerével.
Maga sem biztos, hogy véli csak, vagy ott van,
Mégis szikra pattan a kipihent agyban.
Másnap kora reggel kis csónakot bérel,
Vízi túrázásra indul kedvesével.
Összes holmijuktól súlyosbul csónakjuk,
Hosszúra tervezik az utolsó napjuk.
László erős karja húzza az evezőt,
Egy pont irányába szántja a vízmezőt.
Semmit sem sejt, csak a napba kacag Éva,
Borzolja haját a hűs szelek játéka.
Siklanak előre, nem nézik az órát.
Nő már a pont szabad szemmel láthatóvá.
Hosszú kitartással, mikor az est leszáll,
Kiköt a csónak egy sziget partjainál.
Visszafordulni most nem lenne értelme,
Gyorsan sátrat vernek, jöhet az éj leple.
Fáradtan magukra húznak egy takarót,
Álomba ringanak, álmodják a valót.
Felvirrad a másnap, éppúgy mint mindenkor.
Felfedezőútra indul két kalandor.
Festői kis sziget két honfoglalója.
Nem álmodott álmok válnak most valóra.
Hal van a tengerben, étkezés megoldva.
Mediterrán vidék; - lakható sátorba.
Szomj csillapítani csörgedező patak.
Élet legfeljebb a fákon a madarak.
Megfogalmazódik közös gondolatuk:
Elmúlt létük mögött beteszik a kaput.
Egymásba csípnek és tényleg nem vízió.
Meg lesz nélkülük a civilizáció.
Utóirat:
Visszaolvasva, a fenti sorok láttán
Nem is tudom miért nem lett László Ádám.
Írásom lezárván álmodom egy klippet:
Egymás felé úszó sok kis békés sziget.
Online látogatók:
Látogató: 88
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23 
Összes: 111
