Szakszerűen szerettelek,
használati utasítás szerint.
Virágot is vettem neked,
arcképed ágyam fölött feszít,
és vörösborból se ittam
úgy kettőnél több decit,
ha beültünk együtt valahova.
Volt néhány gyertyafényes,
estélyis szerelemvacsora is,
ahol kezemmel kerestem kezed,
és mint finomhangolt távcső,
fürkésztem bájos bociszemed
és ismétlem, nem rúgtam be,
még tolerálható mértékben sem.
Értékelted, úgy hiszem,
legalábbis akkor éppen,
aztán persze később előléptem
részeges barommá, meg trógerré
berozsdásodott ranglistádon.
Közömbössé lettem,
már kapiskálom.