Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavaszi dal

, 344 olvasás, Fehér Csaba , 3 hozzászólás

Természet

Mint selyemhernyó a levél fonákján,
begubózva várjuk az éltető napot,
erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra,
feledve múlt időt, hisz vége, láthatod.

Ránk pillant a hajnal didergősen,
de már mosolyognak a duzzadó rügyek,
árnyéka lesz újra a világnak,
ahogy az április jő, s felénk üget.

Bolond idő, bolond szél, bolond tavasz!
Csodára vár a fű meg a barka,
zsendül a leveles ág, bogár éled,
zöld a rét, kék a százszorszép rajta.

Nézd, visszajött a rozsdafarkú is,
a lugas végén riadva rebben,
egy harmatcseppben fürdik a reggel,
az Univerzum elfér a tenyeredben.

Ébred az élet. Színes, gyönyörű.
Cikornyás felhők futnak a háztetők fölött.
Csak a selyemhernyók alszanak még,
álmukat szövik a kert eperfái között.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Sanus


Page generated in 0.028 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz