Árnyékként futkozok a falon
És minden lépted hallgatom
Hallom, ahogy az eső csobog
Hallom, ahogy a szíved ütemre dobog
A ködben is látlak téged
De már hiába, mert a kezem ellökted
Elengedtem végleg az emléked
Amit lehetett, te meg tetted
Már én is más utakat járok
De még mindig egy eltorzult arcot látok