Mikor Jézus feltámadt halottaiból éppen arra járt a nyúl.
- Beszarás – rikoltotta – ilyen csodát még nem láttam!
Jézus urunk a feltámadása alkalmából igen jó kedélyű volt és átsuhant mindenható elméjén a nagy terv:
- Na most egy kicsit furcsán és viccesen teljesítem a nyúl kívánságát, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Esetleg húsvét, meg miegymás…
Azzal a nyúl már érezte is, hogy rájött a szükség, de a szokásos fekete bogyók helyett szép színes tojásokat kezdett produkálni. Ekkor arra ment a csirke. Magasztos gondolatok foglalkoztatták. Élete első randevúján volt túl egy kakassal és mondhatni nagyon jól sikerült a légyott.
- Immár szinte tyúk lettem, de mindenképpen felnőtt csirkének számítok. Olyan szép tojásokat fogok tojni, hogy a tyúkólban minden más tyúkot megeszi majd a sárga irigység.
Idáig jutott a töprengésben, midőn észlelte, hogy a nyúl egy gyönyörű, a szivárvány minden színében pompázó tojást pottyant az alfelével a fűbe. A csirke taraja mélyvörösre változott a dühtől.
- Te nyúl ez meg mi volt? Te nem tojhatsz tojásokat! Nem vagy te madár! Mi ez? A kész átverés só? – kicsit sokat nézte a televíziót.
- Hát a nagyfőnök szerint most Húsvét van - feltámadás és ilyenkor nekem is lehet. Azért ilyen színesek, hogy ne keverjék össze az egyszerű csibe tojásokkal. Neked ez úgyse sikerülne – dölyfösködött a nyúl.
- Na várj csak tudok én ennél különbet is te nagypofájú ugrifüles. Majd azt nézd meg!
- Fogadjunk – javasolta a nyúl
- Rendben. Az nyer, aki a következő legszebb tojást tojja – fújta fel magát a csirke.
Leültek hát szemben a fűbe és vártak. Közben a Húsvétnak már vége lett a gyerekek összeszedték a fűből a nyúl által korábban tojt tojásokat. Otthon aztán elmesélték mit láttak és mit találtak. A két ellenfél meg azóta is ott ül talán a fűben, hacsak közben újra Húsvét nem lett. A rossz nyelvek szerint azonban az idő múlásával megbékéltek, sőt szövetkeztek. Most már a csirke tojja a tojásokat és a nyúl csak kifesti azokat, aztán az egészet jó áron elpasszolják a népeknek. Na de nem kell mindent elhinni.
Megjegyzés: Eger, 2015. március 27.