... mikor felizzanak
a hajnal kék jegébe dermedt csillagok
selyem-fehér lepedőt gyűr markom, s fagyott,
hídpillér-vállamon lassan kel át olvasztó sóhajod.
Köldökömbe csorog be az éjszaka fénye,
nyelved követi e ragyogó nyomot,
forró tenyered feszítő vasad ott,
hol combjaim árkába bukik végre
arcod mohó árnya.
Szaggatottá válva
kapkod száz apró mozdulat,
ajkad édes nedveket kutat,
mélyembe fúltan
...
izzó csillagok gyúlnak sorban
szemhéjam alatt…