Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Születésnapomra?

, 352 olvasás, Mona , 21 hozzászólás

Segélykiáltás

Sose sírj a fogorvosod szeme láttára, mert azt hiszi, fájdalmat okozott. Pedig a lány csak a halálra gondolt, ahogy látta az eszközt távolodni, benne testének darabjával. Vajon miért fájt annyira és annyi éven át, ha mégis ép volt? Mi fájt a lánynak valójában? Ki tudja diagnosztizálni jobban a betegséget, ha nem önmaga?

Az orvosok csak a szavakat ismerik. Látni nem látnak. Őt nem látják. És nem csak őt, de ő nem tankönyvi eset, sosem volt az. De miért nem? Miért nem lehet ő is egyszerű? Miért érez többet? Miért lát többet? Miért nem tudja becsukni végre azt a könyvet, amelynek már minden fejezetét rongyosra könnyezte?

A félelem sokszor visz tévútra. Csomó a nyirokcsomóban. Csomó a comb extensorban és csomó a mellben. Félelem a ráktól. Mert minden nő rákos a családjában. Nem jár méhnyak-rák szűrésre, HPV oltást sem kér, minek – úgyis rákos. Mindannyian azok vagyunk, de holnapra elmúlik, igérem.

Csak a betegségtudaton múlik. A lány beteg. Ráírták az enciklopédiákat, különösen a pszichiátriát – és még ez sem ilyen egyszerű. Mert a végén úgyis ott a megoldás, és a lány onnan jön. Hátrafele. Onnan jön, ahova mi csak a halálunk után jutunk. Ismeri a kék foltokat és a szemét, alkoholista szülőket. Ha gyerekbántalmazásról hall, nem veszi komolyan.

Gyereket szült.




Isten óvja a babát... vajon ismeri-e őt, mint testének egy darabját. Sose sírj a szülés után, mert az orvos azt fogja hinni, hogy nem örülsz a gyermekednek... Pedig a lány csak a halálra gondolt... hogy a csepp hányszor meghalhatott volna, s hányszor lesz életveszélyben. A lány orvos. De nem tud semmit.

Hogy döntöd el, hogy fázol-e? Mi az a hőmérséklet süllyedési időbeli és tényleges faktor, ami alapján eldöntöd? Ha fázol, mit veszel fel? Mi alapján döntöd el, hogy mennyire hosszú, vastag ruhát veszel... milyen anyagút, színűt, fazonút... milyen régit? Milyen illatút? És honnan tudod, hogy jól döntöttél-e?

Vajon van-e idő jól átgondolni? - gondolta a lány, miközben már más beszélt hozzá... egy másik orvos... beszéltek a szakmáról, de a lány csak a halálra gondolt. Mindig arra gondolt.

Bordó kabátot vett, de valószínű, hogy melege volt. 29 fok volt, de a lány így is didergett. Melege volt? A lány félt. Félt és lázas volt. A lány beteg. Mindenki beteg, de holnapra elmúlik... - hazudja az orvos.

Szereted a Napot? Két fal nyom két oldalról. Vért köhögve válaszolom: „Ma nem.” (a bordó kabáton nem látszik a vér)

Ma mégis elsírom magam. Ma sírok a fogorvos szeme láttára és a nőgyógyásznál is. Ma... betegség van betegségtudat nélkül. Ma nem... ma elfelejtettem, hogy már láttam a végét – a végítéletet, ahol a jó szülőket ítélik, a szemetek happilyliveeverandafter... ma rájövök, hogy mindent én okoztam.

A lány magába nyomta a nyugtatókat, amely valójában C-vitamin volt. Placebo. A párja cserélte ki. A lány meghalt. Ezt magyarázd meg, Doktor! A lány halott. Mert mindig is az volt.

Halott. Ne állj szóba halottal, mert a végét Te nem bírod ki. Csak ő bírhatja ki. Ő, aki már járt ott. És ő semmi másra nem vágyik, mint hogy vissza térjen.

Oda.

Aztán. Hányszor porszívózol fel egy hónapban? És raksz rendet a házban? Vajon igazán odafigyelsz-e a rokonaidra, barátaidra? Tegnap öngyilkos lett az egyikük és ma kiderül, hogy rákos a másikuk. Gondolom, sosem érezted.

Az orvos sem sejtette, mert a lány fiatal volt és erős. A lány is orvos volt. Mindig tudjuk a végét. Tudnunk kell! Muszáj, hogy onnan jöjjünk vissza, ahol már annyian várnak.

A lány csak a halálra gondolt és Őrá – aki ott várta.

De ott nem várta senki. Csak az itt van.

Retteg. Fél a szoba fényétől. (a halálra emlékezteti) Fél a Nap fényétől és a neontól is. A fogorvos lámpájától és a műtő lámpától is. A koporsóban sötét van.

A lány nem tudott szeretni. A lány csak félni tudott. Kapu volt az ott és az itt között. A lány beteg volt és megfertőzte a világodat. Eltakarta a napod, és a maradék fényből is sötétet csinált. Hagyd meghalni őt, haljon meg vele a poklod.

Nincs gyógyulás. Végstádiummal született. Ne értsd meg, ne figyelj rá. Ne halld meg és ne nézz rá. Hagyd őt meghalni.

Miért szereted a gyertyákat? Büdös a fénye... Te hányszor törlöd le a port róluk és hol a helyük a lakásban? Én azt hallottam gyerekként, hogy csak a gyertyafény az igazi fény. A tűz-láng fényénél bármit megtehetsz és bármit kimondhatsz. Ő azt mondta, meg akar halni és még azt is, hogy sosem akart megszületni.

Miért van itt? Miért hagyja az ég, hogy tönkretegye a világot?

Te jó anya vagy? Elég táplálékot termel a tested, hogy szoptasd a csecsemődet? Tévéztél valaha szoptatás közben és ciccegtél valaha, amikor felsírt a gyermeked? Vigyáztál rá eléggé? Mindig kivasaltad a ruháit? Sosem felejtetted el tisztába tenni? Mindig kitaláltad, miért sír? Rááldoztad az életed? Lelkiismeretfurdalás nélkül tekintesz a kilenc hónapra? Sosem bántad meg, hogy megszülted?

Mi a jó döntés? Szőke haj, vagy fekete? Göndör vagy egyenes? Negyvenhat, vagy hatvanhárom kiló? Mi? Élni vagy meghalni? Mi? Ki tudja, ha egy orvos sem? Ha a szerelmed sem?

Sosem felejtetted el megetetni a kutyádat? Minden nap elmosogatsz? Ki mondja meg, hogy hány naponta takarítsd ki az otthonod? Az anyád? És honnan tudod, hogy igaza van? Kinek van igaza? Amit érzel... valóság-e avagy téveszme? Hogy tudod elviselni a tükörképed hányinger nélkül? Hány bűnt vallasz be magadnak esténként? Hogy vedd rá Őt, hogy szeressen téged?

Sose sírj... ne lássák és ne hallják. Nem velük van a baj. Vele van baj. A lánnyal. Már harminc éve csak vele. Hány gyertyát fog még elfújni, hogy végre rájöjjön? Méreg... minden lehellete méreg.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Ez+az
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 357

Page generated in 0.664 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz