Még nem tudom mit kezdjek,
azzal a rengeteg idővel,
percekkel, órákkal, évekkel,
melyeket nélküled töltök majd el.
Mit kezdjek majd könnyemmel
mely reménytelen a földre hull,
kezeimmel, mely feléd hiába nyúl.
Félek, nincsen számomra út,
mely hozzád vezet,
mély, gyönyörű lelked,
nem fejthetem meg.
Nem olvashatom gondolataidat,
drágakő szemeidből,
Nem építhetek várat veled,
reményből, tervekből.
Zuhanok, ismeretlen tájak felé,
nem merem kinyitni a szemem,
Félek, ha egyszer véget is ér,
ott sem találom a helyem.
Hisz karod majd,
ott sem ölel át,
nem érzem lélegzeted,
szíved dobbanását.
Még nem tudom mit kezdek
majd a rengeteg idővel,
ami egy napon,
nélküled fogy el.
Lesz majd bánat,
talán lesz még öröm,
de jó lesz mindig tudni,
hogy valahol
te is itt vagy e földön.