Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűz és pernye

, 235 olvasás, gyöngy , 2 hozzászólás

Gondolat

Mintha futótűznek nyomán lennénk a pernye,
s minden fuvallattal így hullunk elemekre.
Mintha darabokra esne sejtjeink magja,
s nem számít, ha kihunyva parázs sem maradhat.

Mert a hatalmas tüzek egyszer kialusznak,
de amíg égtek, lánglovasként száguldottak.
Bíboralkonyokon szembe mentek a széllel,
s nem számított, hogy utánuk egy világ ég el.

Hisz' nagy tüzek a semmiből is létre kelnek,
s míg meg nem halnak, különös dalt énekelnek.
Dalolnak az elmúlásról, talán az életnek.

S ha a legparányibb szikra már kihunyt bennem,
akkor is enyém volt a tűz, míg el nem égtem.
Feledd, hogy lelkem martaléka lett tüzednek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz