A hely mindig más volt, a labda viszont ugyanaz.
Új nap virradt, ő pedig a szokásos tevékenységgel töltötte boldog perceit. Játszott a gumilabdájával. Nem volt semmi különös ebben a kerek, pöttyös játékban, de ő másnak látta. Érzelmei voltak a labda iránt. Semmi furcsát nem talált ebben, természetesnek vélte. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressen valamit/valakit, nem?
Egy nap, hazafele menet, a labdája kigurult az úttestre. A kisfiú azon nyomban utána szaladt, de az autó, amelyik pár pillanattal a balszerencsés esemény után kanyarodott az utcába, már a labdát marcangolta kerekeivel. A kisfiúnak nem esett baja. Legalábbis mások nem láthatták. Legbelül viszont sohasem tudta feldolgozni az eseményeket. Ekkor változott meg. Ennek az eseménynek a hatására más ember lett.
A fájdalom az, ami mindenkit képes megváltoztatni.