Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Feledésben

, 373 olvasás, Mirian , 4 hozzászólás

Sors

Olvadó jégcsapon
mint pókháló lóg a múlt
vékonyan szövi át erőtlenül a jelent
még kapaszkodik törött karmaival...
de valami már semmit sem jelent.
feledésbe merült...
holott nemrég, hogy égett a tűz!
égig érőn lobogtak lángnyelvei
erdőn-mezőn hallani vélték
ahogy a szív dörömbölését
próbálta csendesíteni akkor
igen, akkor volt legforróbb a nap
hol összeolvadt vágyak kiabáltak
neki a világnak végtelenül boldogan!
csodát remélve kelt fel a hold
igen, akkor éjjel minden csillagot
csokorba kötött a jövő...
most bár tavasz jön
megfáradt szavak földre esnek hangtalan
fakult idő hátáról lehull egy drágakő
nincs szélvihar, egy mondat kihűlt
ne keresd sehol sem magadban
hisz a tájon béke ül
a vár leomlott és fényével együtt
a feledésben elmerült.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Mirian
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 33
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.1284 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz