Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kataklizma

, 180 olvasás, Seraphion , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Bennem haldokló vörös óriás lobban,
köpenye csillám-fóliáns, magja remeg,
lebegek kiszakadt tagokkal, szétvetve,
gondolat-íz kárminselyem flerjeim felett.

Bensőm vérkataklizma roppant vágya
szögesdrót csókba fojtja a múló időt,
ömöljön gyilkos fényem, lényem árja,
tapossa szét talpam viseltes élet-cipőd.

Pusztuló csillag-sóhaj rémálmom
érje el a szűzreményū mennyeket,
pokolba kárhozó süvöltő borzalmam
égessen porrá bolygónyi szenteket.

S önkezétől fojtódik el, visszahúzza,
téridőbe ágyazott bársony életútja.
Simulnak a ráncok, a szem remeg,
felébred, körbenéz a Bűntudat,
s Szeretetet hebeg...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 12

Page generated in 0.0184 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz