Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kataklizma

, 189 olvasás, Seraphion , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Bennem haldokló vörös óriás lobban,
köpenye csillám-fóliáns, magja remeg,
lebegek kiszakadt tagokkal, szétvetve,
gondolat-íz kárminselyem flerjeim felett.

Bensőm vérkataklizma roppant vágya
szögesdrót csókba fojtja a múló időt,
ömöljön gyilkos fényem, lényem árja,
tapossa szét talpam viseltes élet-cipőd.

Pusztuló csillag-sóhaj rémálmom
érje el a szűzreményū mennyeket,
pokolba kárhozó süvöltő borzalmam
égessen porrá bolygónyi szenteket.

S önkezétől fojtódik el, visszahúzza,
téridőbe ágyazott bársony életútja.
Simulnak a ráncok, a szem remeg,
felébred, körbenéz a Bűntudat,
s Szeretetet hebeg...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 5
Kereső robot: 18
Összes: 41
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · karolyszabo
 · Kavics
 · Rawelli
 · Tarpay


Page generated in 0.05 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz