Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Kataklizma

2015-03-12 13:05:01, 307 olvasás, Seraphion , 0 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Bennem haldokló vörös óriás lobban,
köpenye csillám-fóliáns, magja remeg,
lebegek kiszakadt tagokkal, szétvetve,
gondolat-íz kárminselyem flerjeim felett.

Bensőm vérkataklizma roppant vágya
szögesdrót csókba fojtja a múló időt,
ömöljön gyilkos fényem, lényem árja,
tapossa szét talpam viseltes élet-cipőd.

Pusztuló csillag-sóhaj rémálmom
érje el a szűzreményū mennyeket,
pokolba kárhozó süvöltő borzalmam
égessen porrá bolygónyi szenteket.

S önkezétől fojtódik el, visszahúzza,
téridőbe ágyazott bársony életútja.
Simulnak a ráncok, a szem remeg,
felébred, körbenéz a Bűntudat,
s Szeretetet hebeg...

Kinyomtatom