sosem látszol
ott vagy hol összecsuklik bennem az erős
mégis nesztelen vagy mint szellő a fák fölött
egyedül te ismersz és érted
nem kell levélzizegés nem kell hogy "süvölts"
elég a jelenlét mi tiszta áttetsző
mert mit ér a tánc ha nincs benne
lendület se lépés se ritmus
mit ér a máz ha nincs alatta edény
a ház ha nem fedi cserép
a kapu ha nem az érkezések tere fölé feszül
a méz ha savanyú kenyérre terül
és akár nyárban a lehelet
sosem látszol
nem vagy napkeleti bölcs se pásztor
csupán krisztusságom alatt a jászol