Itt álmodó csend borul a falra,
és sóhajok járnak nagy utat.
Itt magányok hajolnak bús imára,
fohászok tárják ki magukat.
Itt betérve nem tudod Istent tagadni,
itt beléd fullad az indulat.
Nem kísér kinti, világi zűrzavar,
itt megválthatod az Urat.
Itt imára ölelik egymást ujjaid,
a büszke térd tétován meghajol.
Itt magadban emberibb ember lehetsz,
mert ott lakik benned, mélyen valahol.