Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ma valahogy

, 187 olvasás, gyöngy , 0 hozzászólás

Gondolat

Ma különös csend volt a lelkemben,
az árnyak egy percre megpihentek.
Pihe párnán szenderült az álom,
mint a hópihe, nagykabát vállon.

Ma nyugalmat hozott a pirkadat,
átölelt lágyan, fénnyel a hajnal.
Ocsúdva úgy suhant, mint gondolat,
mit két puha kéz egyre hívogat.

Ma valahogy beszélt a csend hozzám.
Halkan zenélt, mint egy szellő-foszlány.
Gyöngyöket harmat-cseppekből gyűjtött,
mit gondolat-fonálra felfűzött.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 33
Jelenlévők:
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0532 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz