Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Monoton Maraton

2015-03-01 17:05:01, 405 olvasás, NeMo, 2 hozzászólás

Csak telnek a napok,
színtelenek, fakók.
Ma sem vár üzenet,
és a kéz megremeg.
Egy átkozott ütem
bennem rendületlen,
mint holmi metronóm,
szüntelen, monoton
ismétli magát újra,
szavát meg nem unja;
hogy nem vagyok fontos,
csupán egy bolondos
marionett baba.
Rángat a szív szava -
zsinegen. Te nevetsz,
mondod, de nem szeretsz.
A szív oly ostoba,
néha megbolondul,
alamizsnát koldul,
holott köntöst visel,
hord ékes koronát;
mégis éveken át
súlyos terhet cipel,
és... szeret - konokul.
A másik fukarul
önzésébe vonul,
mint egy rossz mostoha.
Nem történik csoda,
a hurok megszorul,
nincs több levegő már,
csak a por, csak a sár,
észvesztő Maraton,
ahol a magány vár,
és az ég beborul.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 22
Jelenlévők:
 · galamboki
 · quentin


Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz