Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ipiapacs

, 374 olvasás, Székács László , 4 hozzászólás

Gondolat

a gerincemen őrtüzek üzenetei
lobokká változnak,
baj reng velősejtjeimen kívül,
és kívül, és vissza,
a kápráztató fényt keresem

a gáncsok közt csetlek-botlok,
elsötétítés, semmivé,
fajsúlyomat mérlegelik,
leporolnak a hamuról,
és meséimet veszik el
bábszínházukba

jeleimet pedig kiszellőztetik,
mondván, kívül tágasabb

rügyfakadást vár az ember,
tőlem,
vagy belőlem, talán utoljára,
fájlalom,
vigyorba sunnyaszt,
alom nélküli trágyává

levizelt kínzottak vallanak,
de kiég minden,
csíramentes virágtalan hibridek

érzem, a kígyó másik fát teremt

játszanak, űznek, borzasztanak,
tikkasztanak esztelen szavakba,
míg hangjaim az asztrál síkra, és
arról a semmibe pattannak,
... avagy világgá mennek,
unokám szerint az a sehová,
... és ez igaz

hagyatékaink csak léggyökerek,
keretek,
a betűk értelmének, értelmetlenjeinek,
a szavak
hajnalra és harmatra várnak, vagy
a három kívánság egyike lennének

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 354
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3688 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz