Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szemeid mosolyogtak

, 261 olvasás, Uziel , 0 hozzászólás

Szerelem

Mint fényes csillag rám ragyogtál
S szívembe csendesen benyitottál
Szemeid mosolyogtak mint két titok,
Barna gyémánt, fényük áthatja az életemet,
Hangtalanul de nem némán
Ölelésed most is érzem, lángol benne a tűz...
S immáron minden pillanatom örökre hozzád fűz
Csókjaid mint megannyi izzó parázs,
És én mohón iszom mérges cseppjeit
Mint ezer éhes darázs
Olyan vagy nekem,
Mint egy angyalszárnyakon jött édes álom,
Melyből felébredni..
Csak ölelő karjaid között vágyom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.3182 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz