Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Levegő

, 264 olvasás, Perlita , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Ez a szív bennem
A szerelemtől menekült.
De te jöttél. S én azt kívántam
Bárcsak lennél levegő:
Levegő, mit meg sem érezhetek
Levegő, melyen csak átnézhetek
Levegő, mit lezár egy ablak
Levegő, mi könnyen elpárologhat
Levegő, mely oly természetes,
Hogy nem beszél róla senki sem.

- és lettél:
Levegő, amely lágyan megsimogat
Levegő, melyre az ablakok kinyílnak
Levegő, amit belélegzek
Levegő, mely nélkül nem is élhetek.
Levegő, mit magamtól nem tudok megtagadni,
S levegő, mit magamnak nem lehet megtartani...

Ez a szív bennem
A szerelemtől menekült.
De te jöttél. S én azt kívántam
Bárcsak lennék levegő:
Levegő, mely láthatatlan,
S mely ellenáll a délibábnak.
Levegő, mit hó és eső frissít,
S melyet megújuló tavaszi fény tisztít,
S melyben süvítő szél hordja el
szívem darabjait előled
Oda, ahol többé már
nem talál rá senki sem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Perlita
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sanus


Page generated in 0.0497 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz