Ez a szív bennem
A szerelemtől menekült.
De te jöttél. S én azt kívántam
Bárcsak lennél levegő:
Levegő, mit meg sem érezhetek
Levegő, melyen csak átnézhetek
Levegő, mit lezár egy ablak
Levegő, mi könnyen elpárologhat
Levegő, mely oly természetes,
Hogy nem beszél róla senki sem.
- és lettél:
Levegő, amely lágyan megsimogat
Levegő, melyre az ablakok kinyílnak
Levegő, amit belélegzek
Levegő, mely nélkül nem is élhetek.
Levegő, mit magamtól nem tudok megtagadni,
S levegő, mit magamnak nem lehet megtartani...
Ez a szív bennem
A szerelemtől menekült.
De te jöttél. S én azt kívántam
Bárcsak lennék levegő:
Levegő, mely láthatatlan,
S mely ellenáll a délibábnak.
Levegő, mit hó és eső frissít,
S melyet megújuló tavaszi fény tisztít,
S melyben süvítő szél hordja el
szívem darabjait előled
Oda, ahol többé már
nem talál rá senki sem.