esztendős lett a fügefám.
ha megmarad
bonszáj marad,
úgy biz’ ám!
nagy az Isten állatfarmja;
jó pár barom csonkolgatja,
kacsolgatja, tördelgeti
szaporán.
csuda, hogy ily’ kicsire nőtt?
a múlt évben
kapott bőven
sav-esőt.
s ha záporok nem locsolták,
kutya-slagok pótolgatták;
a kiszáradástól én nem
féltem őt.
töve mellé karót tettem.
lécet körbe
(szél ne törje)
levertem.
egy öt-hat éves emberke
ki is rángatta izibe.
anyja szólt rám: „hadd játsszon a
gyermekem”
Istenem! Ki ismersz csodát,
Tőled kérem,
mentsd meg nékem
e kis fát!
ne ujjal mutassak fügét,
annak, ki nem látja ’mi szép,
az, ki otthon önmagában
vét hibát.