Rozsda és méreg, tetőtől talpig hús.
Attól félek, saját magam mellett
egy testben el nem férek.
Akkora a lelkem, hogy már kettészakadt bennem!
Születésemkor egy testben lettünk ketten.
Váltogatjuk a szerepet,
mi megfeszíti a szellemet.
A tudat, hogy el nem ereszt,
a kulcs a szívemen a kereszthez,
min ketté szakadt lelkem két oldalára feszít ez.
Feszíti ketté a kettészakadt lelkem,
hogy a kérdést, míg csak, élek keressem!
Keressem és el ne vessem!
Mert ha megtalálom, lesz ismét egy egész!
A kettészakadt lelkem, mire Istenhez felnéz.
Születésem volt, mi ketté választotta.
S a halálom lesz, mi a lelkem egybeforrassza.
Beteljesült a létem!
Nem így akartam s nem így kértem.
De létem lett valós a létezésemmel, és egésszé váltam a felemelkedésemmel.