Elindultam, útra keltem,
megfordultam, visszanéztem.
Vállaimon batyum, gondom,
könnycsepp csillogott arcomon.
Szerettél engem? ... őszintén,
neked mire kellettem én?
Nem kérdem már - továbbléptem.
Élj boldogan, ha kérhetem
Istenemtől csak ezt kérem.
Mikor házunkból kiléptem,
könnyeimet letöröltem.
Nem sírok, erős leszek,
mert rám bíztak egy kis gyenge lelket,
kinek szülő kell - kettő helyett.
Vittem terhem nagy batyumban,
lelkemből teste fehér lepelben,
sötét, zord emlékeken,
bizonytalan jövőmön merengtem:
E kis batyut emberré hogy neveljem?
Ki szavát állja, ha megígéri,
becsülettel megtanul dolgozni.
S ha valaki mellé szegődik,
párját bajban megsegíti,
ápolja, szeretgeti.
Társamul szegődtek fekete éjjelek,
rózsaszín hajnalok, napfényes delek,
szeles reggelek,
csillagfények ha hunyorogtak,
harmatcsepp lábam mosta,
fűszálak között törülköztem,
napsugár táplált, holdfény volt lámpásom,
madarak éneke ébresztett,
baglyok altatódalt huhogtak nekem...
Sírtam apámért-anyámért,
könnyem hullott mostoháért,
sose volt harag szívemben,
csak árulásod fájt kegyetlen...
Hallottam: nem soká virágzott -
koldusbotra juttatott szerelmed,
sivár éjeken tántorogva
Istent káromoltad, mert hitetlen
azt gondoltad, ő tehette...
Vándorutamon jó emberek segítettek,
a gonoszok elkerültek.
Kis gyermekem cseperedett,
jó nevelésben részesedett.
Ő már boldog, s békében, hűségben élhet,
nevelhet sok apró gyermeket.
Fárasztó utamról letérek,
mielőtt álomra hajtom fejemet,
még egy dolgom van, aztán megpihenek.
Uramhoz fohászkodok, fogadja lelkem,
s érdemem szerint áldjon vagy vezekeljek.
Akik velem voltak - segítettek.
Azokat is, akik mellettem közönyösen elmentek,
segítse: igaz útra térni,
mások szenvedését meglátni, érteni...
Még egy ködbe vesző test, egy arc feldereng,
ismerős alak, üzenet száll a sötét éjben:
Bocsáss meg nekem - azt súgja...
Én már nem haragszom, a többit
bízd istenedre, az Úrra.
Ha igazán megbántad, ami elmúlt,
ne fájjon lelkednek tovább, reméld - tudd:
Egyszer még összetalálkozhatunk...
Megjegyzés: (S. M. emlékére)
2013. augusztus 20. 21: 54
|