Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A színész elköszönt

, 270 olvasás, gyöngy , 4 hozzászólás

Elmélkedés

A nézőtéren döbbenet, megdermedt a csend.
A színpadon hirtelen a függöny legördült,
még néhány pillanat, aztán ováció, üdvrivalgás,
s a hálás közönség egy emberként ünnepelt.

A taps, az elismerés, egyedül neki szólt.
Mint mindig, most is sikert aratott
és mégis - önmaga előtt - valamiért elbukott,
s a tömeg ujjongva egyre csak tapsolt.

Tudta, ez volt a legnagyobb, mit valaha alakított.
Rivaldafény, tökéletes összhatás, káprázatos színielőadás,
teljes a siker, ám a színfalak mögött a színész tetszhalott,
utószor adta önmagát, s ott belül, végül megfagyott.

Ez volt az utolsó fellépése, ezzel búcsúzott.
Fájdalma fölött vastapsból babérkoszorút font
az elégedett, a mindig hálás közönség.
Fájt nagyon, - mit a függöny másik felén hagyott.

Nagyot alkotott, a színpadon eljátszotta az életét,
az elismerés most önmagáért beszélt.
Mindent, mit adhatott, közönségének adott.
A függöny legördült, mögötte csak félhomály honolt.

Megjegyzés: 2012. december 31.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 321
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.4098 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz