A nézőtéren döbbenet, megdermedt a csend.
A színpadon hirtelen a függöny legördült,
még néhány pillanat, aztán ováció, üdvrivalgás,
s a hálás közönség egy emberként ünnepelt.
A taps, az elismerés, egyedül neki szólt.
Mint mindig, most is sikert aratott
és mégis - önmaga előtt - valamiért elbukott,
s a tömeg ujjongva egyre csak tapsolt.
Tudta, ez volt a legnagyobb, mit valaha alakított.
Rivaldafény, tökéletes összhatás, káprázatos színielőadás,
teljes a siker, ám a színfalak mögött a színész tetszhalott,
utószor adta önmagát, s ott belül, végül megfagyott.
Ez volt az utolsó fellépése, ezzel búcsúzott.
Fájdalma fölött vastapsból babérkoszorút font
az elégedett, a mindig hálás közönség.
Fájt nagyon, - mit a függöny másik felén hagyott.
Nagyot alkotott, a színpadon eljátszotta az életét,
az elismerés most önmagáért beszélt.
Mindent, mit adhatott, közönségének adott.
A függöny legördült, mögötte csak félhomály honolt.
Megjegyzés: 2012. december 31.