Mottó: Ha csak egy pillanatra is, lehetek a Fény valaki életében...
A végtelen óceánja szült engemet,
s újra születek, teremtenek vadul szeretkező elemek.
Parány vagyok, soha fel nem serdülhetek,
veled és általad mégis naggyá nőhetek.
Irdatlan erők mozgatnak,
megtörök és elhajlok hatalmuk alatt,
szabadnak születtem, s mégis, csatornákba s üvegcsövekbe
zárhatnak elektromágneses reteszek...
Bilincsem - ha még hatalmasabb úr
parancsára a porba hull,
nyughatatlan lelkem kiszabadul,
s újabb utakra, más világokba indul...
Utamba anyagtömörülések akadnak,
földmágneses karjaikkal belém kapaszkodnak,
ragaszkodásukkal szerelemre gyújtanak,
gyermekeim: színorgiák, égi zuhatagok, lebbenő fátylak,
mikre majd félve, tisztelettel s gyönyörködve néznek
égi és földi rejtélyeket kutató tekintetek...
Kicsit elidőzök e szép helyen,
hatalmas növényeket, fákat nevelek,
ha évmilliók után lombjuk s testük porba hull,
legyen belőle szén, energia s új,
sosem volt anyag,
mi neked jólétet, gazdagságod szolgáló, okos szerkezeteket adhat.
Növesztek neked gabonát, szőlőt,
testednek táplálékot, szellemednek gondűzőt,
s ha kandallódba tüzet gyújt a szeretet,
vörös parazsam felizzik, fehér lángnyelvek adnak meleget,
s fázón reszketeg kezeddel keresel engemet,
jaj vigyázz, ne érints, megperzsellek!
Utadon veled megyek, nem látsz engem,
de ha lágy szellő nővérem kíséri léptedet,
láthatatlan napsugárral átkarollak,
s cirógatom arcodat.
S én ott leszek akkor is, ha borús
életed alkonyatba fordul,
utolsó érintésem életre hívja lelkedet,
kézenfoglak, s első lépéseddel
ahová jutsz, ott megláthatsz engemet.
S eggyé válhat testem-lelkem veled...
Megjegyzés: 2014. január 5. 15: 36
|