Elmeroggyant állapotban,
Szívem szíved után dobban.
Megrezzen bennem tőled a vér,
úgy zenél, mint ezer levél.
Lélegzetem tőled eláll,
tudja, nálad jobb helyet talál.
Csókra nyílik tőled ajkam,
s szeretlek, suttogom halkan.
Halkan, hogy a szél se hallja,
szívem mégis hittel vallja,
hogy: Tőled fakad lelkem dalra.
Dalolok, mint fán a madár,
nem taníthat ilyet tanár.
Szívem énekli, mit érez,
így juthat a lelkem fényhez.
Ebből élek, ebből vagyok,
léted nélkül én meghalok.