Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés…

, 226 olvasás, gyöngy , 7 hozzászólás

Gondolat

Ködfátyolban úszó hajnali pára
csend-szavával békésen üzen,
a félhomály, mint néma szerető,
féltőn ringat, gondolat-szelíden.

Félelem keres utat minduntalan,
víztócsák bársonyán remeg,
s csendvirágok nyílnak, a néma,
ki sem mondott szavak helyett.

Képek keretén csendesül az éj,
míg lángja parázzsá szelídül,
suttogó szavak mögé bújva,
hálóba font álmokba szenderül.

A hajnal nyitja pilláját lelkemre,
s fényeket ébresztek magamban.
Kitárt napsugarak ölelnek körbe,
s olvadnak simítón karomba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz