Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden ugyan az

, 260 olvasás, lelkek , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Kiégett roncshalmaz,
Ébren is és álmomban,
Minden ugyan az…
Szürke, színtelen és világtalan,

Nem gondolok már holnapot,
Csak „alig” jeleneket,
Melyekben ott ragadok,
Ha néha felébredek.

Kiirtott lelkű csenevész,
Né’, vörös plakáton a szíved,
Ennyit mutat a józan ész,
Mert azt nem tudja, ki az aki szeret.

Volt főnix madár, elszállt,
Ennyi csak az élet,
Hisz magad is mindig azzá vált,
Amivé éppen kellett.

S szavak végére még ennyi:
Remélni sokkal nehezebb,
Mint álarc mosollyal kívánni,
Hazug, boldog életet!

Utószónak kis maradék,
Még írnak e remegő kezek:
Ha egyszer tényleg mosolyognék,
Fotózd le nekem kérlek!

Hogy emlékezzek… hogy emlékezzek!

Megjegyzés: 2015

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: lelkek
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 337
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1967 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz