Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Entrópia félvak tükörben

, 288 olvasás, Szucsj , 0 hozzászólás

Sors

Néztem,
néztem,
néztem,
pókháló-rajzolat
foncsor hiányában
szenvedő tükörben
megrepedt arcképed;
emlékek emléke,
teljes entrópia,
ami megidézett.

Nem bírok a széteséssel!
A tükör félvakságában
minden fullaszt, levegőtlen,
minden dohos, penészes;
és a háttérben tüzek,
tüzekben arcok égnek,
szemben hajad vöröse
vegyül a szenvedéssel.

A pillanat ütközik a sebességgel.
Torzódat roncs füstje marja,
szétszórt kellékek maradnak
cafatnak: országútra hullt
bizsugyöngyök, lángoló
hajcsomók, törött hajcsat.

Fél szemére megvakult tükrömben,
forgó, kavargó káoszban
mindhalálig kereslek, kutatlak.
Félvak reményem, hogy majdcsak,
részek egészeként megláthatlak,
bárhová is rejtett az Ég.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 39
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Fatyol
 · galamboki
 · Nikolett
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz