Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Őszinteség

, 422 olvasás, turzoimre , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Olyan gondolati tevékenység, ami során megismerhetjük az életünket befolyásoló okokat!

Sok téves hit van ezzel kapcsolatban, amiket nem egyszerű megváltoztatni.
Sokan gondolják magukról, hogy őszinték és elvárják, hogy mások is ilyenek legyenek. Ez az elgondolás inkább az igaz mondással van kapcsolatban, vagyis ha én igazat mondok vagy az általam igaznak gondolt dolgot mondom, akkor az az elvárásom, hogy más is ezt tegye és ha lehet akkor azt az igazat mondja amit én hallani szeretnék. Ezzel meg is teremtődik a hazugság lehetősége. Mivel az igazság kimondását nem mindig, vagy egyáltalán nem vállalják az emberek. Természetesen az okok különbözőek. Pl.: Rossz fényt vet magukra, vagy megbántaná a másik embert, (feltételezzük) talán titkolni való dologról van szó. A feltételezés igen ártalmas, mert legtöbbször félreértéshez vezet. Hiszen ilyenkor megpróbáljuk kigondolni mit gondol a másik ember. De erről később!
Az őszinteséget sokszor összekeverjük azzal is, hogy ha valaki valami panaszát, bánatát vagy nem teljesült elvárását másnak jól megmondja. Természetesen ez sem őszinteség.
- Az őszinteség saját magunkkal kezdődik!!
- Na ez nagyon fájdalmas tud lenni.
Az önmagunkhoz való őszinteséghez az első lépés éppen akkor jön el, amikor úgy érezzük az életünket, hogy az nem a megfelelő mederbe halad, akkor ez egy nagyon jó kiinduló pont ahhoz, hogy megkezdjük a változást, vagy legalábbis a szándékot megerősítsük. Azt a változás szándékát, ami más útra tudja vinni az életünket, és más módon tudjuk élni az életünket.
Addig kell gyakorolni, míg meg nem értem mit is jelent, és természetes folyamattá válik a mindennapokban, valamint ezt a körülöttem lévőkkel is alkalmazhatom.
Sokan nem is tudják pontosan, hogy mi az őszinteség, sőt, nem is nagyon gondolkodnak rajta a mindennapi életükben. Pedig ez a fajta őszinteség, mikor önmagunkhoz vagyunk őszinték, sokkal gazdagabbá, sokkal szabadabbá teszi az életünket mint ideáig volt bármikor is – ha elkezdenénk őszintének lenni magunkhoz. A magunkhoz való őszinteség nagy mértékben segíti a másokhoz való őszinte, és tiszta megnyilvánulásokat.
Akkor vagyunk igazán őszinték önmagunkhoz, ha először is föl tudjuk fedezni a gondolatainkat.
- A fejünkben nincs gondolat!
Hogy a mindennap életben az embereket gondolkodó lénynek szokták becézni, de ez mindenképpen csak egy becenév, mert az ember nem gondolkodó lény, hanem vannak gondolatai! A gondolkodó lényé válás egy lehetséges folyamat, amit vagy megvalósítunk vagy nem. Az embereknek túlnyomórészt automatikus beidegződéseik vannak, olyan dolgokat tesznek - mondanak ami az adott pillanatban összecseng egy régi tanult dologgal, amit régről hoznak magukkal. Ezek a megnyilvánulások természetesen idővel elkopnak, mint minden más, és nem állják meg a helyüket, és ez kényelmetlenségeket is okozhat, és sok esetben okoz is, mert nem tartalmazza az ember igaz valóját, hanem csak valami régi megszokást. Ezért, ha fel tudjuk fedezni a gondolatainkat, akkor el tudunk kezdeni őszinték lenni magunkhoz.
Mert hiszen mi is az, ami nehezebb annál, minthogy az ember a gondolatait meglátva azt őszintén beismerje magának.
Kevés úgy őszintének lenni, hogyha azt mondom magamnak, hogy őszinte vagyok. De nem látom, és nem mondom, hogy mit gondoltam még magamnak sem.
Az őszinteség egyik legjobb gyakorlása az, hogy ha megengedhetjük magunknak, és eleinte főleg amikor egyedül vagyunk - nehogy bolondnak nézzenek -, ki is mondjuk amit gondolunk. Bármilyen veszélyes, és bármiről is legyen szó. Mind ezt úgy, hogy figyelünk is arra amit mondunk. (Egy diktafon sokat segíthet!)

Nincs ember, akinek ne fordulna meg a „fejében” olyan negatív dolog ami a társadalmi etika szerint, és a társadalmi erkölcsi normák szerint ne lenne elítélendő. Mindenkinek megfordul a gondolatai között olyan, ami hogyha nyilvánosságra kerülne, akkor igen nagyon szégyenlené magát tőle, de ez nem azt jelenti, hogy az az ember olyan mint az a gondolat, ami megfordult a gondolataiban.
A gondolataink nem minősítik a lényegünket. Mostani gondolataink múltunkat mondják el.
Gondolataink jelentős részét készen kapjuk. Az első hallásra viccesen hangzik, de minden fogalmi, tárgyi meghatározás egy-egy gondolat. Ilyen módon látható, hogy milyen sok információ válik automatikus felhasználásúvá. Minden szín, illat stb.
(Hogyan is férhet ez mind a fejbe?)
Ez azt jelenti, hogy nem a mi saját meghatározásaink alapján alakul ki, sokkal inkább az emberiség fejlődésének során kialakult. Most pedig mind ehhez hozzá adjuk a gyermek fejlődése során kialakuló érzelmi azonosítást.
A gondolatok vannak! A gondolat az értelem alapja, ám nem biztos, hogy értelmes. Megtanultuk, hogy vannak gondolataink beazonosítjuk a dolgokat. Azt tanultuk, hogy mi különállunk a világtól. Megtanultuk az én-te fogalmát. Valamint azt is, hogy a gondolatok irányítanak. Mert ez így kényelmes, nem kell kérdezni se gondolkodni. De nem így van. Mi is irányíthatjuk a gondolatainkat, és ezáltal mi is befolyásolhatjuk az életünket. Meglehet, és hasznos változtatni azon a tanult folyamaton, miszerint ha betanuljuk a dolgokat, akkor azok maguktól működnek. Ez csak egy része az igazságnak, aminek az átgondolása szükséges. A világ változik, és ha az ember nem változik a világgal, akkor nagyon sokat szenved benne. Amikor fölfedezzük a gondolatainkat, akkor bizonyára először nagyon megrettenünk.
Ez nem baj. Ez is egyfajta kiindulási pont és viszonyítási alap, mert hogyha valaki be meri ismerni a rossz vagy negatív gondolatait őszintén önmagának, akkor van mihez viszonyítani. Akkor tudja azt mondani, hogy ez egy olyan gondolat amire neki nincs szüksége, ez egy olyan gondolat ami teljesen hiábavalóan fordul meg a fejében, és okoz neki lelkiismeret furdalást, mert ugye mindenképpen tudnunk kell azt, hogy őszintén beismert gondolatok, vagy nem-beismert gondolatok mindenképpen lelki békénket veszélyeztetik, hiszen hogyha egy olyan gondolat fordul meg ami elítélendő, negatív, vagy nem kívánatos, a lélek reagál, és ez a lelkiismeret furdalásban, rossz érzésben, rossz hangulatban, és különböző negatív dolgokban nyilvánulhat meg az ember életében. Vagyis amikor elkezdünk őszinték lenni önmagunkhoz, megerősítjük a változásunk a szándékát. Ez a szándék minden egyes lépésnél, amit az őszinteséggel teszünk meg, megerősödik. És amint a szándék a változás szándéka megerősödik, úgy erősödik az önbecsülésünk és az önbizalmunk is, mert föl tudjuk vállalni azt, hogy őszintén tudjuk látni a gondolatainkat, amit önmagunknak be merünk vallani, és önmagunk tudjuk befolyásolni a meglétét, vagy a nem-meglétét. Ha valamilyen negatív dologra nincs szükségünk, akkor azt mondjuk, hogy köszönjük szépen nem kérjük, és az szép lassan el fog menni. Ha őszintén fölvállaljuk azt, amilyenek ebben a pillanatban vagyunk, ha őszintén felvállaljuk azt, hogy milyen gondolataink vannak és milyen érzéseink vannak most, akkor képesek vagyunk arra, hogy megtegyük a következő lépést annak érdekében, hogy megváltoztassuk az életünket, ha az ebben a pillanatban nem megfelelő, vagy nem egészen érezzük jól magunkat, vagy egyáltalán nem érezzük jól magunkat. Kevés olyan ember van, aki az adott pillanatban teljesen elégedett az életével, én szerintem talán meg is lehetne számolni őket egy egészen rövid listában a világban, hogy ki az aki az adott pillanatban elégedett az életével. De ettől függetlenül megtehetünk mindent azért, hogy közéjük tartozzunk, ennek az első lépése az őszinteség.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: turzoimre
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2617 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz