Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virágok háborúja

, 240 olvasás, Szucsj , 2 hozzászólás

Abszurd

1.
Tűzeső tüzet vezényel,
rohamra küldi századát,
áll fejük felett a végzet:
sirály rikolt, a vészmadár.

2.
Halálban áll a kardvirág,
az ég haragja ráborult.
Karóba húzva dáliák
köszöntik ezt a háborút.

3.
Gyöngyvirág fehére barnul,
rozsda hull a hullafoltra.
Zsálya vágja, mályva jajdul;
önmagát a vérbe fojtja.

4.
Akácvirágra ront a kín,
kamilla kardja járja át.
Mocsárba vész a gólyahír,
ölésre kész a szarkaláb.

5.
Kontyvirág szagát teríti.
Tátikára ront a nárcisz,
másvilágra kényszeríti:
exitál az árva jázmin.

6.
Tatárvirág nyilat feszít,
a táj vad átka ránk rohant.
Barackvirág csatát veszít,
az országalma elrohadt.

7.
Harcmezőn az orgonákra
vasvirág tüzét okádja:
halálmadárnak árnya száll,
sötétre vált a láthatár.

8. (utóhang)
Az élet- és haláltusák,
az élet és halál után;
elég az Ég, elég a Föld,
a színes ág, a kék, a zöld.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz