Az ember minden nap eltéved...
aggodalmaival törtetve,
erőltetetten, sziszifuszin.
Nem természetes,
de - természete ez...
gátja tetteinek, s a holt lelkesedés,
csak puszta vágy szemete.
Déva vára teste váza!
Jézus kéne, - a lélekkovács!
Felépítette lelke templomát már.
Lenne bár benned, bennem
sziklaszilárd, - s szent a Láng!
Fala sem omlana le soha,
ha az eltévedten tévelygőben
tanyát verne a hit-telt, fénytalpú Nyár!