Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szakad

, 205 olvasás, bArthAKata , 9 hozzászólás

Hiányzol

Hosszan nyújtva a pillanat árnyait,
imbolyogva jön felém,
besunnyog takaróm alá, simít,
átölel lágyan,
a kóbor lámpafény,
míg hátam e kemény padlónak vetve
szóródom néma éj-cseppekre,
követve egy aranyló szálat,
már ajkammal érintem szádat.
Éjről éjre, csókról csókra,
álmokba terelem izzó fél-magam:
nappal fojtva,
éjjel élve,
húsom szakad
a messzeségbe...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 110

Page generated in 0.1145 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz