Édes istenem ne szólj ma,
szemembe ne szórd a
reggel arany fényeit!
Elém hevert küszöb, kivitt szemét zörög,
lábam visz a merre, a hova, de meddig?
Szemöldökökre szaladt
elsuttogott szavaidat
add ma végre másnak!
Hangod nem segít.
Ne nézz elesettnek,
keresztedre kúszok
testnek akár holnap,
betölt’ni
az űrt,
mert hinni
jó volna…
... hol vagy hát?
Lásd,
feszület
helyett
kifeszült
a lebbenő
kötél.
Mikor kellett,
nem jöttél!
Szívem várt...