Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Legszebb nyaram…

, 500 olvasás, K.Mária , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Ott jártam, ahol a folyó várt reám,
könnyű avar zizzent lépteim nyomán,
s az ágak magukat nyújtották nekem,
suttogva érintve arcom és fejem...

Rám borult, megfogott árnyék, fényhatár,
ismerős volt itt régen minden madár,
hallottam most is amit nem is lehet,
a dalt, mely elkíséri az életet...

Örökre ott, és örökre légy velem,
hullámod repüljön száz és száz hegyen,
ölelni végre elveszett vándorát,
álmodni gyermekkorom legszebb nyarát...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1906 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz