Ott jártam, ahol a folyó várt reám,
könnyű avar zizzent lépteim nyomán,
s az ágak magukat nyújtották nekem,
suttogva érintve arcom és fejem...
Rám borult, megfogott árnyék, fényhatár,
ismerős volt itt régen minden madár,
hallottam most is amit nem is lehet,
a dalt, mely elkíséri az életet...
Örökre ott, és örökre légy velem,
hullámod repüljön száz és száz hegyen,
ölelni végre elveszett vándorát,
álmodni gyermekkorom legszebb nyarát...