Egy vándor jött messziről.
Bot van a kezében.
Lábán szakadt cipő.
Kalap a fejében.
Fáradt lába meg-megremeg.
Kimerült, gyötri az éhség.
Szeme halovány, arca sápadt
ajka egy szót nem rebeg.
Ahogy ott áll az ajtóban
némán, csendben
szemében fény csillan
ne aggódj: minden rendben.
Majd megszólal; szállást kér
hisz hosszú utat járt be.
Halk szava betölti a teret
s leül oda, ahová éppen befér.
Csönd van.
A vándor lélegzete hallik.
Nem maradok soká - mondja
Csak míg pitymallik.
Aztán tovább állok,
hosszú még az utam.
Messzi földet be kell járnom,
mit kijelölt az uram.
El kell, jussak mindenkihez.
Sokat nem időzhetek,
S így is oly nehezen telnek
számomra a hetek.
Másnap reggel eltűnt.
De várt rám egy üzenet,
melyen ez állt: Ki itt járt
nem volt más, mint a Szeretet.