Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vándor

, 247 olvasás, Gamiyou , 0 hozzászólás

Szeretet

Egy vándor jött messziről.
Bot van a kezében.
Lábán szakadt cipő.
Kalap a fejében.

Fáradt lába meg-megremeg.
Kimerült, gyötri az éhség.
Szeme halovány, arca sápadt
ajka egy szót nem rebeg.

Ahogy ott áll az ajtóban
némán, csendben
szemében fény csillan
ne aggódj: minden rendben.

Majd megszólal; szállást kér
hisz hosszú utat járt be.
Halk szava betölti a teret
s leül oda, ahová éppen befér.


Csönd van.
A vándor lélegzete hallik.
Nem maradok soká - mondja
Csak míg pitymallik.

Aztán tovább állok,
hosszú még az utam.
Messzi földet be kell járnom,
mit kijelölt az uram.

El kell, jussak mindenkihez.
Sokat nem időzhetek,
S így is oly nehezen telnek
számomra a hetek.

Másnap reggel eltűnt.
De várt rám egy üzenet,
melyen ez állt: Ki itt járt
nem volt más, mint a Szeretet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Gamiyou
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 287
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 311
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2944 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz