Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Januári misztrál

, 476 olvasás, Kasperl , 16 hozzászólás

Természet

Hideg újra a szél, a föld fázik,
főnszele a tavaszt megmutatta,
átsuhant felettünk, s elenyészett,
reményét csalfán kínálta.

A bolyhos, vastag fellegekben
már gyűlik újra a holnapi hó,
s a világot ismét elborítja
a hideg, puha takaró.

A vizeken szürke jég hajózik,
tar ágakkal a görnyedt parti fák
karmolásszák a súlyos felleget,
a tájon tompa némaság.

Tejszínű köd kúszik a tájra,
furcsa módon változnak a tárgyak,
egyre szűkülő látóhatárban
úsznak ismeretlen árnyak.

A tél ködbörtönében fogva tart,
a börtönőrök fénylő jégcsapok,
a szeretet nélküli világban,
talán most végleg megfagyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 58
Jelenlévők:
 · etele
 · galambász
 · Pekka
 · sissy
 · Vox_humana
 · zsoloo


Page generated in 0.0516 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz