Navigáció


RSS: összes ·




Vers: "Lángot ki lehel…?"*

, 297 olvasás, Gősi Vali , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Ki dönti el - a színpaláston
feketébe, vagy narancsba
mártson-e festő éledő ihletet,
s hogy ki feszít majd műtermében
hó-tiszta vásznat, gyolcsára vágyat,
és ki kínál pőrén, keze ügyébe
lágyan simító ecsetet?
Ki bújik szívedhez, melegre vágyva,
„Lángot ki lehel deres ágra, ”*
ha egyszer mind megfagyunk?

Ki mondja meg - ha meg lehet -
hogy miről írjanak verseket
lángszívű költők, és könyörgő
imát szenvedőkért, hálaéneket
kegyelemért, és altatódalt majd
ki dalol? Esténként ki lesz, ki átkarol
szelíden szendergő gyermeket?
Mondd, ki? - ha anyaként
te már soha nem teszed?

Talán a színes álmokon
minden vajúdó hajnalon
halál születik, ha felsír
egy kisgyerek?
Nem, nem, az nem lehet!
Meghalni, eltűnni nyomtalan
a földi sorsból, haszontalan’
már soha, soha nem lehet
annak, ki élt, és adott is
életet!

(A halál talán csak állomás
létünkben, - misztikus,
nagy változás, örök életünk
nyomában nyíló végtelen,
mindenség-adta
szerelem…)


*Evokáció - Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Megjegyzés: A vershez tartozó kép: Zsolnai Tímea: Lángot ki lehel...?"

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 39

Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz