Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fakó vers

, 496 olvasás, Sárhelyi Erika , 0 hozzászólás

Természet

A múlt nyár napraforgóaranyát
a tél szotyolahéjszínre festi,
az ég is viseltes lódenkabát,
mit nem akar már fölvenni senki.

Hajnaltól délig nyújtózik a köd,
s mire eszmél a nap, az est lehull.
Tegnapi álmaid újratöltöd,
de reggelre mind sorra kifakul.

És beleolvadsz a félhomályba,
vonszolva magad mögött a kedved.
Villamosra szállsz, csak mert sárga.
S közben az eső megint elered.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Sárhelyi Erika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 317
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1747 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz