RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-01-20 09:05:01, 496 olvasás, Sárhelyi Erika , 0 hozzászólás
A múlt nyár napraforgóaranyát a tél szotyolahéjszínre festi, az ég is viseltes lódenkabát, mit nem akar már fölvenni senki. Hajnaltól délig nyújtózik a köd, s mire eszmél a nap, az est lehull. Tegnapi álmaid újratöltöd, de reggelre mind sorra kifakul. És beleolvadsz a félhomályba, vonszolva magad mögött a kedved. Villamosra szállsz, csak mert sárga. S közben az eső megint elered.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς