Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Borisz Paszternak: Nobel-díj

, 353 olvasás, szollosidavid , 1 hozzászólás

Műfordítás

Борис Пастернак: Нобелевская премия

Я пропал, как зверь в загоне.
Где-то люди, воля, свет,
А за мною шум погони,
Мне наружу ходу нет.

Темный лес и берег пруда,
Ели сваленной бревно.
Путь отрезан отовсюду.
Будь что будет, все равно.

Что же сделал я за пакость,
Я убийца и злодей?
Я весь мир заставил плакать
Над красой земли моей.

Но и так, почти у гроба,
Верю я, придет пора -
Силу подлости и злобы
Одолеет дух добра.

1959


Borisz Paszternak: Nobel-díj

Űzött vad, csapdába estem.
Amott – fény, tér, emberek,
Itt – hajtók zaja mögöttem,
Nincs ösvény, mi kivezet.

Tópart, erdő, kidőlt szálfa
Nékem csak keresztbe tesz.
Mindenfelől út elvágva.
Mindegy. Legyen, ami lesz.

Elkövettem galádságot,
Gyilkosságot, bűnöket?
Megríkattam a világot
Hazám szépsége felett...

Mégis, félig sírban fekve,
Hiszem, eljön az a nap,
Mikor a Jó nemes lelke
Legyőz rosszat, gonoszat.

1959

Megjegyzés: 2014. február 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Vers
· Írta: szollosidavid
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Kvitka
 · Sutyi


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz