Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete Fény

, 114 olvasás, tonightalive , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Még látni őt…
… a halványodó lámpafényben ülve,
A sötétség nyugtató mámorában égve,
S mindig a következő holnaptól félve...
.. csak árnyékképeket bámul.

Most is álomvilágban él,
Jobbat és szebbet remél,
Ő már nem a valóságtól fél...

Azonban hétköznapi életét is így éli meg,
Mert remények, s tévhitek közt remeg.
Színdarabot játszik, de a színpadon fázik,
Rossz játékával ismét csak megalázkodik.

… egy gyenge pillanatában végleg feladta
s elméjét végül amnéziával bíztatta…
Lelkét segítségként morfiummal itatta,
Testét pedig a földi nyugalomba ringatta.

Örökre a sötétség rabjává vált,
Lelkével az ördög is csókot vált...
.. s így az már soha többé nem kiált.

Megjegyzés: 2010. 06. 18

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: tonightalive
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1338 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz