Barázdát szánt, ahogy régen hatökrös gazda,
kinek ereje hat ökre volt, s minden haszna.
Sikátorok sötétjében lassacskán ballag,
mint kinek e világban dolga, alig akad.
Kisurran kórtermek csukott ajtaján, s csak vár,
mint kinek kínok kínja temetetlen, s talány.
Ködbe borít mindent, mi életet élni kész,
de ha kérsz belőle, hirtelen semmibe vész.
Kertek alján, mint tolvaj, lopakodva surran,
észre sem veszed, s minden mi szép volt, odavan.
Koldus voltál, szegény gazdag, de még megigéz,
foglyul ejtett, s rabja vagy, a perc arcodba néz.