Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kurt Tucholsky: Szilveszter

, 520 olvasás, szollosidavid , 3 hozzászólás

Műfordítás

Kurt Tucholsky:
(1890-1935)

Silvester

Im niedern Zimmer
zieht sich der Pfeifenrauch in dicken, blauen Schwaden.
Der Nachtsturm rüttelt an den Fensterladen;
die brave Lampe leuchtet mir wie immer.

Wie stets glüht mir der rote Wein
im festen Glase mit dem Kaiserbilde;
ein stiller Wein - er mundet mir so milde -
ich träum ins Glas - was spiegelt sich darein?

Vier lange Jahre.
Es hieß sich immer wieder, wieder ducken
und schweigen und herunterschlucken.
Der Mensch war Material und Heeresware.

Das ist vorbei.
Was ist uns nun geblieben?
Wo ist das Deutschland, das wir ewig lieben?
Wofür die Plackerei?

Für nichts.
Ich tue einen Zug - die Pfeife knastert -
Was hat man uns gebetet und gepastert -
Tag des Gerichts!

Und wißt ihr, wer uns also traf?
Der Koksbaron und der Monokelträger,
das Bürgerlamm und der Karrierejäger -
Ihr lagt im Schlaf.

So wacht heut auf!
Wir trugen unser Kreuz und jene ihre Orden
wir sind gestoßen und getreten worden:
Muschkot, versauf!

Vergeßt ihr das?
Denkt stets daran, wie jene Alten sungen!
Ich aber komm euch in Erinnerungen
ein volles Glas -!


Szilveszter

Kicsiny szobámban
Pipának füstje száll kövér gomolyban, kéken.
A zsalugátert szél rázza az éjben,
S mint mindig: ég a kedves lámpa nálam.

Előttem bor – vörös, fanyar,
A császárképes masszív, zöld üvegben;
Egy néma bor, mely simogatja lelkem –
Álompalack – tükrözni mit akar?

Négy súlyos évet.
Mely újra eltölt mindig félelemmel,
És hallgatással, elnyelt sérelemmel,
Mert ember játszott hőst és ágyútölteléket.

Ez már a múlt.
Mi az, mi ránk maradt hát?
Örök szerelmünk, hol vagy, Németország?
A kín ránk mért borult?

Csak űr maradt.
Sercint pipám, ahogy meghúzom mélyen –
Mit kértek tőlünk, s mit kaptunk cserében?
Ítélj magad!

Ki volt, ki minket meglopott?
A monoklis, a gyáros, bányabáró,
A nyárspolgár, a karriervadászó –
Aludtatok…

Nos, talpra ma!
Keresztünk hordoztuk, míg mások érdemérmet,
Nekünk ütés-rúgás volt részünk, nem kímélet:
Fulladj, baka!

Nem rémlik már?
Gondoljatok rá, hogy daloltak régen
A katonák!... De most az emlék nékem:
Egy telt pohár!

Megjegyzés: 2015. január 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Vers
· Írta: szollosidavid
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 26
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz