Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Aegis, égi szem…

, 217 olvasás, Seraphion , 6 hozzászólás

Somolygó

Régen, még a Nap és a Föld előtt, türkizkék űrben úsztam virágzó égmezőn, s ihletett álmok épültek fel bennem, örök-szerelmes csillagrendszeremben, és a villanó, távoli fények novái, mint óvilágok rejtelmes, titkos csodái, bomlottak ki égi szememben.

Szonátát teremtő apró istenek, égi hárfákon játszottak neked, és nem vált ketté még az Élet és a Halál, mert igazán tudta Minden, a Van és a Nincs csak talány, és megfogták kezed, megérintettek a másokba zárt gyönyörű tettek.

S ha úgy érezted a Mindenségnek vége, Aion hullámok szakadtak át a létbe, s Nuit, kozmoszanyánk hangja, felemelt magához sugár-arany hajba, és mesélt Néked meséket minden éjjel, így áradt benned bölcsessége széjjel.

Most én is mesélnék, hogy ne félj, ne bánkódj, ne sírj, és ne remélj, mert megfoghatatlan az ami elzár magadtól elrejtett önmagadban, inkább szeresd, szeresd míg csak lehet, belső erőd, védő türkizfényben izzó Ízisz-írisz Aegis-edet.

Megjegyzés: W-nek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Divima
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Rawelli
 · Tarpay


Page generated in 0.0455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz