Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Kongok

, 225 olvasás, Seraphion , 6 hozzászólás

Hiányzol

Kongok, poharam üresen cseng, belé bort tölt, ki most épp nevet, nem értem miről beszél, de mosolygok és kedvesen nevetek. Borzalmas messze és mélyen járok benned, figyelem halkuló lépted, jártad, röpke finom lelked, mely bennem nehéz, ezüst-kékséggel vágja fel ereim, de harcolok én, sebeim behegednek, és újra meg újra vágsz, teremtője leszel lelki völgyeknek, hegyeknek, kifacsarsz és eldobsz.

Eldobsz, de úgy hogy értsem, gyűlölsz, mert nem Én vagyok az mégsem, ki vállaid most fogja és álmod vigyázza minden éjjel, ki reggel ébredve kéjt keres testeden és szór szét hófehéren. Ki felszabadít, s remegő hangon vall szerelmet, kinek ajkáról írnál ihletett verset. Újra cseng kelyhed, benned mosolygós napnak íze hív és szomjas vagyok, kortyolnának, de belőlünk elfolytak a napok és félek már soha nem akarsz látni, s a világra szemed új ablakot tár ki.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Ez+az
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 18
Jelenlévők:
 · zitaolah


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz