Égess Te, méztől édes,
Felhevülten szemérmes.
Látom, olvadni akarsz,
Rajtam ugyan nem zavarsz!
Takard be testem testeddel,
Leplezd le éned az énemmel.
Jeges ajkad lágyítsd testemen még tovább,
Múzsádként tartom a sóhajok ostromát.
Szalad az éj, ébred a vég,
Gyere még, őrült,
Hévből szakíts szét!
Idd a kéjt, a mérgező szenvedélyt,
Mi egybeforrt létünkből árad szét.
Remegsz, de hidd el, én jobban,
A szív még kettőt dobban
És robban. Lüktet, mint minden apró rezzenés,
Mit e szenveday hajtott és lángban tartott,
Így lett testem a gyönyörtől majdhogynem halott!
Megjegyzés: 2011.05.08.