Haldokló fa leveleit ringatja az őszi szél.
Ami a fán egykor mozgott, az már nem él.
Elszakítja a sárga levelet élettelen ágáról,
Mint síró gyermeket féltve aggódó anyjától.
Bizonytalan. Útja kiszámíthatatlan.
Levegőben kering, mint a sorstalan.
A szél irányítja őt. Parancsol neki.
Nem tud ellenállni, mert egy senki.
Hallom lágy ropogását falevélnek.
Tűként szúrja fülem ez az ének.
Egy sírkőre esett a levél,
A holtnak takarja kopott nevét.